Társulat

Színházunk az óvodástól a felnőtt korosztályig kínál színvonalas rendezvényeket és programokat.
Társulatunk fő vállalása: a színház értékeinek, kísérletező kedvének megőrzése, a tisztán kimondott szó, az érthető módon átadott, tartalmas gondolat, a friss, korszerű stílus megfogalmazása, népszerűsítése.
Nekünk, színházi embereknek, minden új bemutató ünnep, egy izgalmas időszak vége és egyben valami újnak a kezdete, hiszen minden előadás a bemutató után önálló életre kel, és estéről – estére újjászületik a közönség előtt.
Társulatunk a kor és a közönség idényének megfelelően újabb és újabb produkciókat hoz létre. Repertoárunkat évről-évre úgy állítjuk össze, hogy a legkisebb korosztálytól a felnőttekig, mindenki megtalálja benne az érdeklődésének legmegfelelőbb programot. Előadásainkat országos hatókörrel, vidéki és budapesti művelődési intézményekben egyaránt bemutatjuk. Segítve szervező kollégáink munkáját havi rendszerességgel részletes tájékoztatót küldünk aktuális bemutatóinkról, távolabbi terveinkről.


Egy zenés mesejátéktól azt várjuk, hogy klasszikusan induljon: “Hol volt, hol nem volt…”, azonban a FutuRobi így indult: “Hogy lesz, hogy nem lesz, avagy hogyan ne legyen…”
A furcsa kezdet után átlagosan folytatódik a történet, mint ahogyan a nyár is átlagosan
kezdődik Juli és Zsombor számára, élvezik a vakációt, a meleget, a suli nélküli perceket, pont, mint bármelyik kamasz, ám a nap mégsem úgy alakul, ahogyan azt ők eredetileg elképzelték. Váratlanul megjelenik FutuRobi, aki a jövőből érkezett hozzájuk és segítségül hívja őket, hogy közösen oldják meg a jövő gondjait. Így vette kezdetét egy izgalmas időutazás, amiből
rengeteget tanulhattak mind a kicsik, mind a nagyok.

Az előadás során különleges 3D-s vetítési technikát is alkalmaztak, gyönyörű animációkkal, kivételes élménnyé téve így ezt a zenés darabot.

Érdemes újból és újból meghallgatni és megfontolni FutuRobi állításait és véleményét, hiszen a bolygó az unokáink számára is meg kell, hogy maradjon, és a jövőt, mi határozzuk meg a jelenbeli cselekedeteinkkel. Magyarországon még nem látott technikával, különleges játékokkal, igazi élményparkkal várja a játszóház a gyerekeket. A játékok fejlesztésében fontos szempont, hogy a fogyatékkal élő gyerekek is akadály nélkül használhassák azokat. Cél: hogy ne legyen a játszóházon belül szegregált terület. Több funkciót is betölt a játszóház, egy része egyszerűen átalakítható színházi előadások számára alkalmas területté is.


MAJOR RÓBERTművészeti vezető,színész, zenész (gitár, ének)

Major Róbert

Azzal kezdem, hogy nem tudom milyen nem színészként, színházi emberként élni, látni. Az érettségi után rövid ideig a Pécsi Nemzeti Színházban dolgoztam díszítőként, majd Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban kezdtem meg színészi tanulmányaimat.

Abban a színházban és abban a stúdiumban, amit Ruszt József alapított. Ruszt József a mester.

Ha valaki 18 évesen belép meseország kapuján, baljós döndüléssel záródik be utána a való világ ajtaja. Ez a hang annyira ijesztő, hogy a legtöbb színésznövendék hátra sem mer nézni. Megszűnik a „kint” és megszületik a „bent”.   Ettől a pillanattól kezdve a „kint” csak egy visszatükrözendő felület. Az egyetlen valóság a bent – a színpad.

A színinövendék elindul az egyirányú úton, amely a süllyesztőkön és csapóajtókon keresztül, a kulisszákon át a rivaldáig visz.

1994 február 06 – án kaptam színész minősítést Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban

A stúdium önismeretre, önálló alkotásra, önálló gondolkodásra nevelt. Sokféle színházban játszottam: alternatív színházban, magánszínházban, kőszínházban, bábszínházban. De amiért nagyon szerencsésnek érzem, magam – mindig kiváló kollégákkal.

Mivel a színház a valóságból táplálkozik és a világ folyamatosan és gyorsan változik, ezért nekünk művészeknek is folyamatosan változnunk, fejlődnünk kell.  Ha valamit önállóan megszeretnénk fogalmazni, ahogy csak mi tudunk, azt meg kell tennünk. Így a színház alapító mester példáját követve, 1997-ben megalakult a társulat, Kötelező Olvasmányok Színháza néven, aminek a művészeti vezetője lettem.

Hosszú út vezetett odáig, hogy 2013-tól Esztrád Színház néven működünk tovább. Számos tagozatra bővült az egyesületünk és jelen pillanatban az ország legnagyobb produkciós színháza vagyunk és hittel, tehetséggel átszőtt előadásokat játszunk nap, mint nap – télen és nyáron, itthon és külföldön.

Minden nap akad valami felfedezni való, minden nap szeretnénk valami szép és jó gondolatot a magunk eszközeivel megfogalmazni, tovább adni, lélektől – lélekig.

És ezt tesszük úgy, ahogyan én tanultam: hittel, szorgalommal és alázattal.

Őszinte hívük, 2018 márciusában:   

Major Róbert

SZENTGYÖRGYVÁRY LAURAművészeti titkár, színésznő, zenész (ukulele,ének)

Szentgyörgyváry Laura

Szüleim kilenc gyermeke közül nyolcadikként jöttem a világra. A nagy családból nagy orgánumot örököltem s az elmesélt gyermekkori történetek alapján egész kicsi korom óta szerettem szerepelni. Vendégségben bukfenceztem, bohóckodtam és szórakoztattam a „nagyérdeműt.” Ez most sincs másképp-csak más formát vett a kommunikációm.Sok mondanivalóm van, amit szeretnék továbbadni annak a közönségnek aki nyitottan fogadja a zenét,irodalmat,bohózatot,filozófiát.

„A színház mindenek előtt az élet.”-Peter Brook szavai az első,igazi színház-élményem alkalmával örökös nyomott hagyott a lelkemben. Ezt, az igazán vad,nyers állítást nap mint nap tapasztalom a saját bőrömön,hol lélekemelő módon,hol kevésbé kellemes megnyilvánulásban. Félreértés elkerülése végett a vastaps és a koránkelés kontrasztos mivoltát értem ezek alatt Szerencsésnek tartom magam,mert különböző érdeklődésű közönségnek sokfajta,műfajukban eltérő előadásokban játszhattam már, akár a Hősök terén az Itt élned, halnod kell c. gigamusical-ben , avagy vidéki óvodában 15 gyerek előtt. Más és más érzelemeket kelt a felkészülés,a próbafolyamatok,a hangulat keresés, de mégis ugyanaz a cél.-életet vinni a történetekbe, mesét varázsolni a leírt szavakból, lényegében „színházat csinálni”.

2014 októbere óta vagyok az Esztrád Színház tagja és ennek a 3 és fél évnek minden percében tanultam. A lelkesedés, az alázat és a kreativitás mindennapos használata igazi csapatjátékossá változtatott,így azt tudom mondani:”nincs probléma,csak egy előttünk álló feladat!”

2017-ben végeztem a Zeneakadémia népzene tanszakán s az ott megszerzett tudást kamatoztatom a Esztrád Színházon belül Oviszínházunkban.

2015-ben megalapítottuk Major Róberttel-aki kollégám és mentorom egyben-a L’Aura Band formációt, azzal a lelkes célkitűzéssel,hogy a vers és a népzene szoros kapcsolatban lehet egymással s ezt a mai generációk elé vihessük könnyedebb, XXI.századi formában.

2016 októbere óta a színház adminisztrációs feladataiban is szerepet kaptam,így lettem művészeti titkár. Nyaranta a Velencén a Vízi Színház projektünkkel szórakoztatjuk az ott pihenőket. Szabadidőmben színházba járok  hobbi szinten fotózok és járom a természetet.

 

CSONKA BOGLÁRKAzenész (klarinét,citera,koboz,ének)

Csonka Boglárka _CsoBogi_


PÁVAI APORzenész (cajon, effektek)

Pávai Apor

‎”Az Erkel Ferenc Általános Iskola ének-zene/opera tagozata mellett a Tóth Aladár Zeneiskola klasszikus zongora szakán kezdtem zenei tanulmányaimat. Később ugyanitt klasszikus ütőt is tanultam. Ezt követte a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskola hangkultúra szaka, majd az Etűd Zeneművészeti Szakközépiskola, ahol már jazz-dob hallgatóként végzem. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-dob szakos végzős hallgatója vagyok. A különböző jazz és gyerezenei formációkban való közreműködés mellett, kántori szolgálatot is teljesítek a Bartók Béla Unitárius Egyházközségben. A L’aura Bandnek 2017. novembere óta vagyok büszke tagja.” Üdvözlettel Pávai Apor

BERKI SZOFI: színésznő

Berki Szofi
FICZERE BÉLA: színész

Ficzere Béla
KÓKAI JÁNOS: színész

Kókai János

14 éves koromban találkoztam először a Művészettel, és azóta szeretném minél jobban megismerni, udvarolok neki mindennap. Még nem kaptam tőle kosarat. Együtt élünk, de majd szeretném megkérni a kezét. Vonzódom az abszurdhoz, írásaimban, rendezéseimben és szerepeimben. Viszont a zenében menthetetlenül romantikus vagyok. Az Esztrád színház azok közé tartozik, akik tolerálják ezen lelkialkatomat, sőt, talán néha szeretik is.


MARKOVICS ZSÓFIA: színésznő

Markovics Zsófia

Markovics Zsófia a Thália Tanoda harmadéves színinövendéke. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett Bachelor diplomát Német és Színháztörténet szakon. Az Esztrád Színháznál kapta első komoly szerepét, ide 2017-ben került, Örkény István -Tóték című darabjában Ágikát alakítja.

2018-tól tagja a Noir Színház társulatának, ahol a Hamupipőke című előadásban a címszerepet formálhatja meg.

Prózai színész szakon tanul, de emellett szeret táncolni és énekelni. Gyermekkorában néptancolt, felnőttként a jazzbalett áll hozzà közel. Szabadidejében színházba jár, filmeket néz, szívesen tanul idegen nyelvet, fejleszti tánc tudását különböző workshopokon.


SOÓS TAMÁS: színész

Soós Tamás

Gyerekkorom óta imádok olvasni. Hasznos és haszontalan tudományok egész tárházát szívtam magamba. Bármiről olvastam és bármit tettem az mind-mind egy kicsit közelebb lökött a színházhoz. Szavaltam és szerepeltem, vidéki színjátszó körökben játszottam, míg végül – több mint húsz évvel ezelőtt – a fővárosba kerültem. Pályámat az RS9 színházban kezdtem, csodálatos kollégákkal, kitűnő rendezőkkel dolgoztam együtt és alkalmam adódott, hogy néhány darabot rendezzek a Merlin Színházban és az RS9-ben. Minden kolléga, minden színházi ember, akivel találkoztam, akarva-akaratlanul csiszolt vagy faragott rajtam valamit, hogy ma azzal a hittel és energiával állhassak színpadra, ami lehetővé teszi számomra, hogy minden körülmények között ember maradhassak. Olyan színházi ember, aki talán néhány órányi élményt adhat a teátrumba betérők számára. Három éve az Esztrád Színházban játszom.