Társulat
Színházunk az óvodástól a felnőtt korosztályig kínál színvonalas rendezvényeket és programokat.
Társulatunk fő vállalása: a színház értékeinek, kísérletező kedvének megőrzése, a tisztán kimondott szó, az érthető módon átadott, tartalmas gondolat, a friss, korszerű stílus megfogalmazása, népszerűsítése.
Nekünk, színházi embereknek, minden új bemutató ünnep, egy izgalmas időszak vége és egyben valami újnak a kezdete, hiszen minden előadás a bemutató után önálló életre kel, és estéről – estére újjászületik a közönség előtt.
Társulatunk a kor és a közönség idényének megfelelően újabb és újabb produkciókat hoz létre. Repertoárunkat évről-évre úgy állítjuk össze, hogy a legkisebb korosztálytól a felnőttekig, mindenki megtalálja benne az érdeklődésének legmegfelelőbb programot. Előadásainkat országos hatókörrel, vidéki és budapesti művelődési intézményekben egyaránt bemutatjuk. Segítve szervező kollégáink munkáját havi rendszerességgel részletes tájékoztatót küldünk aktuális bemutatóinkról, távolabbi terveinkről.
A furcsa kezdet után átlagosan folytatódik a történet, mint ahogyan a nyár is átlagosan
kezdődik Juli és Zsombor számára, élvezik a vakációt, a meleget, a suli nélküli perceket, pont, mint bármelyik kamasz, ám a nap mégsem úgy alakul, ahogyan azt ők eredetileg elképzelték. Váratlanul megjelenik FutuRobi, aki a jövőből érkezett hozzájuk és segítségül hívja őket, hogy közösen oldják meg a jövő gondjait. Így vette kezdetét egy izgalmas időutazás, amiből
rengeteget tanulhattak mind a kicsik, mind a nagyok.
Az előadás során különleges 3D-s vetítési technikát is alkalmaztak, gyönyörű animációkkal, kivételes élménnyé téve így ezt a zenés darabot.
MAJOR RÓBERT: művészeti vezető,színész, zenész (gitár, ének)
Azzal kezdem, hogy nem tudom milyen nem színészként, színházi emberként élni, látni. Az érettségi után rövid ideig a Pécsi Nemzeti Színházban dolgoztam díszítőként, majd Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban kezdtem meg színészi tanulmányaimat.
Abban a színházban és abban a stúdiumban, amit Ruszt József alapított. Ruszt József a mester.
Ha valaki 18 évesen belép meseország kapuján, baljós döndüléssel záródik be utána a való világ ajtaja. Ez a hang annyira ijesztő, hogy a legtöbb színésznövendék hátra sem mer nézni. Megszűnik a „kint” és megszületik a „bent”. Ettől a pillanattól kezdve a „kint” csak egy visszatükrözendő felület. Az egyetlen valóság a bent – a színpad.
A színinövendék elindul az egyirányú úton, amely a süllyesztőkön és csapóajtókon keresztül, a kulisszákon át a rivaldáig visz.
1994 február 06 – án kaptam színész minősítést Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban
A stúdium önismeretre, önálló alkotásra, önálló gondolkodásra nevelt. Sokféle színházban játszottam: alternatív színházban, magánszínházban, kőszínházban, bábszínházban. De amiért nagyon szerencsésnek érzem, magam – mindig kiváló kollégákkal.
Mivel a színház a valóságból táplálkozik és a világ folyamatosan és gyorsan változik, ezért nekünk művészeknek is folyamatosan változnunk, fejlődnünk kell. Ha valamit önállóan megszeretnénk fogalmazni, ahogy csak mi tudunk, azt meg kell tennünk. Így a színház alapító mester példáját követve, 1997-ben megalakult a társulat, Kötelező Olvasmányok Színháza néven, aminek a művészeti vezetője lettem.
Hosszú út vezetett odáig, hogy 2013-tól Esztrád Színház néven működünk tovább. Számos tagozatra bővült az egyesületünk és jelen pillanatban az ország legnagyobb produkciós színháza vagyunk és hittel, tehetséggel átszőtt előadásokat játszunk nap, mint nap – télen és nyáron, itthon és külföldön.
Minden nap akad valami felfedezni való, minden nap szeretnénk valami szép és jó gondolatot a magunk eszközeivel megfogalmazni, tovább adni, lélektől – lélekig.
És ezt tesszük úgy, ahogyan én tanultam: hittel, szorgalommal és alázattal.
Őszinte hívük, 2018 márciusában:
Major Róbert
SZENTGYÖRGYVÁRY LAURA: művészeti titkár, színésznő, zenész (ukulele,ének)
Szüleim kilenc gyermeke közül nyolcadikként jöttem a világra. A nagy családból nagy orgánumot örököltem s az elmesélt gyermekkori történetek alapján egész kicsi korom óta szerettem szerepelni. Vendégségben bukfenceztem, bohóckodtam és szórakoztattam a „nagyérdeműt.” Ez most sincs másképp-csak más formát vett a kommunikációm.Sok mondanivalóm van, amit szeretnék továbbadni annak a közönségnek aki nyitottan fogadja a zenét,irodalmat,bohózatot,filozófiát.
„A színház mindenek előtt az élet.”-Peter Brook szavai az első,igazi színház-élményem alkalmával örökös nyomott hagyott a lelkemben. Ezt, az igazán vad,nyers állítást nap mint nap tapasztalom a saját bőrömön,hol lélekemelő módon,hol kevésbé kellemes megnyilvánulásban. Félreértés elkerülése végett a vastaps és a koránkelés kontrasztos mivoltát értem ezek alatt Szerencsésnek tartom magam,mert különböző érdeklődésű közönségnek sokfajta,műfajukban eltérő előadásokban játszhattam már, akár a Hősök terén az Itt élned, halnod kell c. gigamusical-ben , avagy vidéki óvodában 15 gyerek előtt. Más és más érzelemeket kelt a felkészülés,a próbafolyamatok,a hangulat keresés, de mégis ugyanaz a cél.-életet vinni a történetekbe, mesét varázsolni a leírt szavakból, lényegében „színházat csinálni”.
2014 októbere óta vagyok az Esztrád Színház tagja és ennek a 3 és fél évnek minden percében tanultam. A lelkesedés, az alázat és a kreativitás mindennapos használata igazi csapatjátékossá változtatott,így azt tudom mondani:”nincs probléma,csak egy előttünk álló feladat!”
2017-ben végeztem a Zeneakadémia népzene tanszakán s az ott megszerzett tudást kamatoztatom a Esztrád Színházon belül Oviszínházunkban.
2015-ben megalapítottuk Major Róberttel-aki kollégám és mentorom egyben-a L’Aura Band formációt, azzal a lelkes célkitűzéssel,hogy a vers és a népzene szoros kapcsolatban lehet egymással s ezt a mai generációk elé vihessük könnyedebb, XXI.századi formában.
2016 októbere óta a színház adminisztrációs feladataiban is szerepet kaptam,így lettem művészeti titkár. Nyaranta a Velencén a Vízi Színház projektünkkel szórakoztatjuk az ott pihenőket. Szabadidőmben színházba járok hobbi szinten fotózok és járom a természetet.
CSONKA BOGLÁRKA: zenész (klarinét,citera,koboz,ének)
PÁVAI APOR: zenész (cajon, effektek)
”Az Erkel Ferenc Általános Iskola ének-zene/opera tagozata mellett a Tóth Aladár Zeneiskola klasszikus zongora szakán kezdtem zenei tanulmányaimat. Később ugyanitt klasszikus ütőt is tanultam. Ezt követte a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskola hangkultúra szaka, majd az Etűd Zeneművészeti Szakközépiskola, ahol már jazz-dob hallgatóként végzem. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-dob szakos végzős hallgatója vagyok. A különböző jazz és gyerezenei formációkban való közreműködés mellett, kántori szolgálatot is teljesítek a Bartók Béla Unitárius Egyházközségben. A L’aura Bandnek 2017. novembere óta vagyok büszke tagja.” Üdvözlettel Pávai Apor
BERKI SZOFI: színésznő
FICZERE BÉLA: színész
KÓKAI JÁNOS: színész
14 éves koromban találkoztam először a Művészettel, és azóta szeretném minél jobban megismerni, udvarolok neki mindennap. Még nem kaptam tőle kosarat. Együtt élünk, de majd szeretném megkérni a kezét. Vonzódom az abszurdhoz, írásaimban, rendezéseimben és szerepeimben. Viszont a zenében menthetetlenül romantikus vagyok. Az Esztrád színház azok közé tartozik, akik tolerálják ezen lelkialkatomat, sőt, talán néha szeretik is.
MARKOVICS ZSÓFIA: színésznő
Markovics Zsófia a Thália Tanoda harmadéves színinövendéke. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett Bachelor diplomát Német és Színháztörténet szakon. Az Esztrád Színháznál kapta első komoly szerepét, ide 2017-ben került, Örkény István -Tóték című darabjában Ágikát alakítja.
2018-tól tagja a Noir Színház társulatának, ahol a Hamupipőke című előadásban a címszerepet formálhatja meg.
Prózai színész szakon tanul, de emellett szeret táncolni és énekelni. Gyermekkorában néptancolt, felnőttként a jazzbalett áll hozzà közel. Szabadidejében színházba jár, filmeket néz, szívesen tanul idegen nyelvet, fejleszti tánc tudását különböző workshopokon.
SOÓS TAMÁS: színész
Gyerekkorom óta imádok olvasni. Hasznos és haszontalan tudományok egész tárházát szívtam magamba. Bármiről olvastam és bármit tettem az mind-mind egy kicsit közelebb lökött a színházhoz. Szavaltam és szerepeltem, vidéki színjátszó körökben játszottam, míg végül – több mint húsz évvel ezelőtt – a fővárosba kerültem. Pályámat az RS9 színházban kezdtem, csodálatos kollégákkal, kitűnő rendezőkkel dolgoztam együtt és alkalmam adódott, hogy néhány darabot rendezzek a Merlin Színházban és az RS9-ben. Minden kolléga, minden színházi ember, akivel találkoztam, akarva-akaratlanul csiszolt vagy faragott rajtam valamit, hogy ma azzal a hittel és energiával állhassak színpadra, ami lehetővé teszi számomra, hogy minden körülmények között ember maradhassak. Olyan színházi ember, aki talán néhány órányi élményt adhat a teátrumba betérők számára. Három éve az Esztrád Színházban játszom.