Bán Bálint

Színész – ösztöndíjas 2016

 

_MG_6111

2014-ben diplomáztam a Színház- és Filmművészeti Egyetem prózai színész szakos hallgatójaként, Zsótér Sándor osztályában. Az egyetemi évek alatt számos színházi értelemben tapasztalt, és sokat látott emberrel ismerkedhettem meg közelebbről, egy-egy színházi munka által, vagy kurzus alatt.
Bár nehéz a művészetről általánosságot megfogalmazni, vagy pontos receptet papírra vetni, ha arra keresi az ember a választ, hogy mi is a siker, vagy a minőség kulcsa, mégis azt tapasztaltam, hogy a munkák sokszínűsége, és mennyisége. A tapasztalás a kulcs. Látni a világot, csapatként létezni benne, de egyénként is jelen lenni, nyílt szemmel járni, és főként mindenek előtt, kíváncsinak lenni, hogy sok helyzetben kipróbálhassuk magunkat, helyt állhassunk, elbukhassunk, majd újra felállhassunk, hogy megismerjük magunkat, határainkat. Ehhez rengeteg eltökélt munka, lemondás, verejték szükséges. Mondják is a színészetről, hogy nem szakma, hanem hivatás. Én ezt látom magam körül, olyan emberektől, akiket példaképeimnek tartok. Nem lehet elhivatottság nélkül, félgőzzel csinálni. Vagy csinálom, vagy nem.

Az osztályomnak Zsótér Sándor osztályfőnökünk azt tanította, hogy a szakmában a legnehezebb időket nem akkor fogjuk megélni, mikor már összeroskadunk a munka alatt, és már egy szabad pillanatunk sincs a napunkból, ami csak a sajátunk lehetne a gondolatainkkal, hanem éppen az ellenkezője. Amikor mellőzve leszünk, kevésbé foglalkoztatva. Meg kell hát tanulnunk, elfoglalni magunkat. Ennek talán a legjobb módja, ha mindig vannak álmaink, terveink, amiket szeretnénk megvalósítani. Az én meglátásom szerint, mindkét végletben nagy szüksége van az embernek a támogatásra. Boldog vagyok, hogy az Esztrád Színháznak köszönhetően én is részese lehetet a támogatott pályakezdő fiatalok csapatának. Ez egy olyan kitüntetés és elismerés, amit sokan szerettünk volna elnyerni, de csak keveseknek adatott meg, egy megtisztelő figyelem, hogy fontos, amit csinálok, és jó úton járok. Szeretném ezt gondolni. Szókimondó típus vagyok, és a barátaimtól is ugyanezt várom el, akik, garantáltan mindig, könyörtelenül az arcomba mondják a kritikájukat, ha letévednék az utamról.
Ezúton köszönöm az Esztrád Színháznak, hogy támogat, mint pályakezdő fiatalt.
Darabok, amikben játszom: A nagy kézrablás – Thália Színház, Alul semmi – Thália Színház, Tajtékos napok – Ódry Színpad, Rükverc – Katona József Színház-Kamra, Rómeó és Júlia – Budaörsi Latinovits Színház.
Film: Droszt, Kossuthkifli, Anyám és más futóbolondok a családból, Veszettek
(fénykép: Kóródi Dániel)
_MG_617138303_145970382085933_100000189167299_450691_8035519_n38303_145970388752599_100000189167299_450693_8213507_n